Teaszertartás és Matsusaka marhahús kóstoló

Szerdán sem siettem felkelni, elvégre nyár van (bár otthon már ősz), úgyhogy a szokásos időben estem be a laborba. Eleinte olvasgattam, majd Shimomura-sensei csatlakozott hozzánk, aminek egy hosszabb beszélgetés lett a vége. A téma a joghurtokról a vérkeringésig jutott (tanultam pár új japán szót, ami „vér”-rel kezdődik 😀 ), majd valahogy az alkoholfogyasztás is előkerült, amire a professzor megjegyezte, hogy régen nem bírta az italt, de mára megedződött (hát ha csak abból indulok ki, hogy hány (ivó)parti volt, amióta a laborba kerültem, nem csodálom :D).

Miután a professzor visszavonult, mivel ismét értekezletre kellett mennie, én folytattam az otthoni hírek olvasását, illetve szaporítottam a blogos hozzászólásaim számát. Sajnos közben eleredt az eső, délben pedig a szokásos teaszertartásos gyűlésre voltam hivatalos, ezért nagyon nem örültem az esőnek. Nitta-sensei ismét kötetlen beszélgetésre „vette a formát”, így volt szó a különböző országok ballagásáról, Magyarország szomszédos országairól (mivel van pár, és volt aki többet el is talált 🙂 ), valamint ezáltal szóba került Drakula és Erdély is, aminek következtében „fangirl-módba” kapcsoltam, és jó sok információt „öntöttem” a hallgatóságra. 🙂

Nem voltunk sokan, valószínűleg az elmaradt hírlevél miatt, de jól elbeszélgettünk. Nekem különösen az volt vicces, mikor Magyarország szomszédait találgatták. 😀 A szertartás után maradtam June-ékkal takarítani (a mosogatást ismét kihagytam, inkább törölgettem), majd visszamentem a laborhoz a biciklimért, mert a postára akartam menni pénzt felvenni (ha már a félév utolsó hónapjában előbb jön az ösztöndíj). A labor előtt a néha felbukkanó naracs-fehér foltos cicus szeretett volna portyázni, csak már ugye nincsenek diákok (egy ideje). Mindenesetre egy simogatást kapott, majd becéloztam a postát biciklivel, mert úgy gyorsabb.

Visszatérve a cica még mindig ott volt, csak most épp Morikawa-sant környékezte meg, nem sok sikerrel, mert étel nála sem volt. Cserébe kapott simogatást mindkettőnktől. 🙂 Nem sokkal azután, hogy visszatértem a helyemre, Nitta-sensei jelent meg a teaszertartásról megmaradt édességekkel, és osztotta ki a többieknek. Kérdezték tőlem, hogy én nem kérek-e, de mondtam, hogy én már megettem a magam adagját az összejövetelen. Nem sokkal később Nakahiro-san is megérkezett menetrend szerint, majd 5 órakor szokás szerint mindenki lelépett, csak most én is utánuk, mert pár nappal ezelőtt e-mailben lebeszéltük Natalie-val, hogy elmegyek vele és Matsuoka-senseijel Matsusaka marhahúst enni. Ez egyébként Natalie búcsúpartija volt (mármint a konzulense által tartott), meg is lepődtem, hogy elhívott. Rá is kérdeztem, hogy tényleg oké-e, majd megnyugtatott, hogy nem probléma, ezért beleegyeztem.

Mivel megint kicentiztem a koliba indulást, ott csak annyi időm maradt, hogy ledobjam a (laptop)táskám, majd indulom is kellett a buszmegállóba. Mivel a kórház előtti megállónál nincs biciklitároló, így gyalog mentem, ami azért volt necces, mert eddig mindig kerekeztem, ergo fogalmam sem volt, mennyi idő odaérni gyalog. (Egyébként a kórház is az egyetem területén van, összenőtt az Orvosi Karral. 🙂 ) Kicsit tovább tartott gyalog az út, mint gondoltam, szóval mikor odaértem, Natalie már a megállóban várt, és nem sokkal később a busz is megérkezett. (Azt nem mondanám, hogy teljesen menetrend szerint, mert a forgalomtól függően szokott késni a helyi busz. Helyközivel amikor utaztam, az pontos volt, sőt többször még bőven volt ideje a megállóban várakozni.)

Elbuszoztunk a Tsu vasútállomásig, ahol kb. 5 percet vártunk, és Matsuoka-sensei is megérkezett. Kicsit gyalogoltunk az étteremig, mert az a főútnál volt, és bár kívülről picinek tűnt, belül elég nagy volt. Ráadásul barlangszerűen lett kialakítva, ami pluszban hangulatossá tette az egészet. A barlangjáratos út a recepcióig pedig pluszban díszítve volt borokkal, mécsessel és tehenes dísszel – ha már Matsusaka marhahús… Az ablaknál kaptunk helyet (bár ki nem láttunk, mert kívül vízesésszerűség volt, amiből a vizet láttuk bentről), majd hozták a szenes grillezőt, amin megsüthettük a rendelt húsokat. Mielőtt nekiláttunk volna, jött egy kis meglepetés, mivel Matsuoka-senseitől kaptunk perecet (amit Németországból hozott, ahol nemrég járt), illetve Natalie adott búcsúajándékot mindenkinek. Először is kaptunk mindketten orosz kötött lábbeliszerűséget (egyszer mondta a nevét Natalie, de elfelejtettem), amit az édesanyja kötött, valamint hűtőmágnest a Bajkál tóról (orosz felirattal 🙂 ) Plusz volt még személyre szóló ajándék, ez az én esetemben csokis tea és ananászos curry volt. 🙂 (Mivel errefelé csokis chips is van, a teán már nem akadok fenn. 😀 ) Kicsit feszélyezve éreztem magam, hogy én nem vittem semmit, de még akartam Natalie-val találkozni, mielőtt hazamegy.

Ezek után nekifogtunk a húsválasztásnak, amik jó nagy tálon érkeztek, volt amelyikhez zöldség is járt, de utóbbit lehetett külön is rendelni. Persze ha már húst enni mentünk, többnyire azt is választottunk. 🙂 Eddig nem értettem, miért van olyan nagy felhajtás a Matsusaka marhahús körül, de miután megkóstoltam, megértettem. Tényleg sokkal finomabb, mint a „mezei” marhahús, puhább és zamatosabb (na meg persze jóval drágább is). Az étterem nagyon népszerűnek tűnt, épp teli volt, Matsuoka-sensei meg is jegyezte, hogy foglalás nélkül este itt szinte lehetetlen helyet kapni. Evés közben pedig a 3 országot hasonlítgattuk össze különböző dolgokban.

Mikor végeztünk, Matsuoka-sensei elment fizetni (nagyon rendes tőle 🙂 ), Natalie a mosdóba vonult, én pedig képeket csináltam. Azért véletlenül odanéztem a pénztárgépre, amikor Matsuoka-sensei épp fizetett, és gondolatban dobtam egy hátast. 15 ezer yen felett volt hármunk fogyasztása, ami ahhoz viszonyítva, hogy a Yakiniku Kingben 2000 yen körül már egy személy ehet annyit, amennyit akar, elég magas ez az ár. Na igen, Matsusaka marhahús… -.-” Az étterem előtt még képeket csináltunk, majd elindultunk vissza gyalog. Jól esett lesétálni azt a tömérdek húst, amit megettünk. 🙂 A sportpályánál elbúcsúztunk, majd a koli felé vettem az irányt. Szinte amint beértem a szobába, ki is dőltem.

Leea névjegye

Munkaidőben a középiskolás diákokat próbálom informatikából további ismeretek megszerzésére ösztönözni, míg a fennmaradó időben a Japán kultúra felé fordulva animéket nézek, mangát olvasok, esetleg (japán dalokból) karaoket szerkesztek.
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s