Esőnap és konferenciás előkészületek

Csütörtökön sem siettem el a felkelést, ráadásul az eső is esett, ilyenkor mindig erős bennem az ellenállás az indulást illetően. Plusz ezeken a napokon nagyon szeretném, ha képes lennék a teleportálásra… A délelőttöt szokás szerint hírolvasással múlattam, majd mentem ebédért a menzás boltba. Ma lightosra vettem a figurát, salátát és szendvicset vettem (utóbbiak esetében igazán nagy kihívás nem majonézeset találni – szerencsére volt sajtkrémes, azt nem rontják el majonézzel).

Ebéd közben tovább olvastam, majd írtam egy e-mailt Matsuoka-senseinek, amiben elküldtem az előző napi hússütős képeket, aminek örömére én is megkaptam az ő képeit. 🙂 Épp a blogra írtam, amikor megérkezett Shimomura-sensei a grafikonos poszterkészíttő verseny eredményeivel, amire általános iskolától az egyetemistákig többféle kategóriában lehetett jelentkezni a megmérettetésre vágyóknak. Akik a professzor kedd délutáni (Excel-es) órájára jártak, azok alapból jelentkeztek (lehet ez lett az értékelést erő beadandójuk). Az egyetemista részleg versenyét Okada-san nyerte (Yamaura-san a második 😀 ), az alsó középiskoláét (azaz kb. a felső tagozatét) pedig Susono-sensei unokája. Nem volt semmi részrehajlás (az egyébként sem szokás erre), előtte láttam a kézzel készített beadott munkáját (sőt, az adatgyűjtés során a kérdőívet is kitöltöttem), megérdemelte a győzelmet, nagyon ötletes grafikonos posztert tervezett.

Nem volt túl forgalmas a nap, úgyhogy befejeztem a hozzászólást, majd gondoltam ellépek a cukrászdába, de egyrészt épp zuhogott az eső, másrészt dörgött is, úgyhogy inkább vártam még egy kicsit. Mikor láthatóan enyhült az eső, nekiindultam, de nem volt szerencsém, mert kb. félúton megint rákezdett, úgyhogy mire odaértem (kemény 2 perc alatt) nem szimplán bőrig, hanem csontig áztam. Azért a cukrászdában kaptam törölközőt, mert szó szerint folyt rólam a víz. Bosszúból vettem magamnak sütit. 🙂 Most kevesebb idő jutott a beszélgetésre, mert közben folyamatosan lestem az esőt, hogy ha eléggé lecsillapodik, akkor gyorsan eltekerek a koliig. Nem kellett sokat várnom a lehetőségre.

Miután sikerült még kisebb esőben visszaérnem, gyorsan átöltöztem, majd nem sokkal később pihenő üzemmódba tettem magam. Azért hajnali fél 5-kor és fél 7-kor megébredtem az sms-ekre, amik a folyó közélebében lakókat figyelmeztették, mely területeken kell készülődni az evakuálásra a magas vízállás miatt. Mivel itt „csak” az óceán van mellettem, ez rám nem vonatkozott…

Másnap hiába reménykedtem, hogy a hét utolsó munkanapján esetleg megúszhatnám a laborba menést, elmúlt a rossz idő, tehát megint nem lehetett lógni az időjárásra fogva. Útban a labor felé beugrottam a mini boltba üdítőért, és mivel volt hamburger, vettem egyből azt is ebédre. A szinte már rituálisnak mondható hírolvasás közben mondták, hogy Nakahiro-san és Chouri-san most tartja a főpróbát a jövő heti konferenciás előadása miatt, és mivel „több szem többet lát”, társultam a hallgatósághoz.

Ahhoz képest, hogy úgy gondoltam, nem nagyon tudok tanácsot adni, hogyan lehetne jobbá tenni a prezentációkat, azért sikerül kiszúrnom egy problémát Nakahiro-sannál. A diagramos kategóriák feliratai és a magyarázatok fordított sorrendben voltak, ami ránézésre zavaró volt az eredmény értelmezésének szempontjából. Azért a senseiek találtak még egy csomó más változtatni valót is, valamint az időbe sem fért bele Nakahiro-san (15 perc, és nagyon szigorúan veszik), ezért még az éles verzió előtt kicsit meg kell ritkítania a diákat is. Chouri-sannak is akadt pár kisebb korrigálni valója, viszont elődjével szemben maradt még 2 perce, de Shimomura-sensei egyből talált olyan dolgot, amivel lehet bővíteni. A nap tanulsága: még a gyakorlott (esetleg anyanyelven beszélő) előadóknak sem egyszerű “hivatalos” előadást tartani.

Mivel Chouri-san javítanivalójának egy része formázási probléma volt, bevezettem az Office-os trükkök világába: megmutattam neki a formátummásoló működését. Örült neki nagyon, mert jelentősen lecsökkentettem a korrigálási idejét. 🙂 Ezek után átlógtam a Suryo boltba, de most nem kajáért (az már volt), hanem névjegykártyához néztem papírt, mivel sensei célzott rá, hogy a fővárosi konferencián esetleg kapcsolatokat teremthetek, és olyankor nem árt elérhetőséget adni. (Itt egyébként is mindig rituális névjegykártyacserével kezdődik az ismerkedés. 🙂 ) Előtte még megkérdeztem a professzortól, hogy az én esetemben milyen adatokat érdemes rápakolni egy névjegykártyára, mivel ugye korlátozott ideig vagyok Japánban.

A boltban találtam keményebb papírt, így egy csomagot beszerezve visszatértem a laborba ebédelni. Közben megint olvastam, majd Chouri-sannak kellett képet korrigálni a ppt-jéhez, és ha már úgyis GIMP-eztem, összedobtam a névjegykártya alapját is. Nakahiro-san kért még tippet tőlem a diagramjához, cserébe pedig kikértem a véleményét a tervezett névjegyről. Susono-sensei is be-benézett olykor, bár többnyire Kaku-sant kereste (szintén a főpróba miatt), de úgy tűnt, Kaku-san kihagyja a mait napot (ami nem vicces, mert holnap már szombat és vasárnap mindenki utazik). Chouri-san is beszállt még a véleménykérésbe, kiemeléshez megfelelő színkombinációt keresett az egyik diájához, azaz hogy a fekete vagy a piros betűk feltűnőbbek-e a fehér hátterű szövegdoboz esetében (elvégre minden apróságra figyelni kell).

Épp elkezdtem volna névjegykártyát nyomtatni (azt még utána ki is kell majd vágni), de rájöttem, hogy rossz papírt vettem, ugyanis túl vékony. Visszarohantam a boltba, hátha fél 5-kor még nyitva van (mázlim volt, 5-ig tart nyitva szünetben), végül találtam is névjegykártyának való papírt, ráadásul az itt megszokott méret alapján már meg is volt jelölve, azaz nyomtatás utána csak szét kell húzni kicsit, és már kész is (már megint a japán trükkök 😀 ). Az adott forma miatt Word-ben kellett beállítanom a kártyák méretét pont a papíron megadottra, majd jöhetett a tesztnyomtatás. Persze először fordítva tettem be a lapot, úgyhogy rossz oldalra nyomtattam.

Még 1-2 teszt kellett, hogy pontosan ott legyen a kártya széle, ahol lennie kell (azaz ne lógjon át a mellette lévő részébe), végül 6 lapot nyomtattam magamnak teszttel együtt (egy lapon 10 darab fér el, a rosszakat leszámítva 30 darabot szerettem volna). Mire befejeztem, már elmúlt 6 óra, úgyhogy egyből be is céloztam a kolit, bár visszafelé is beugrottam a mini boltba, ahol végre volt a szokásos almaléből, úgyhogy be is raktároztam belőle. A koliba érve kicsit kidőltem, majd Natalie mailjére ébredtem, aki Igába szeretett volna magával hívni, de mivel vasárnap éjjel utazom Tokyoba, és a szombatot a bevásárlásnak kellene szentelnem (és a második Shingeki no Kyojin mozinak, amire nagyon nem akarok elmenni az első miatt, de cikk miatt meg kell néznem), így lemondtam a lehetőségről. A napot pedig blogírással zártam, ami elég sokáig eltartott.

Leea névjegye

Munkaidőben a középiskolás diákokat próbálom informatikából további ismeretek megszerzésére ösztönözni, míg a fennmaradó időben a Japán kultúra felé fordulva animéket nézek, mangát olvasok, esetleg (japán dalokból) karaoket szerkesztek.
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s