Mozi, készülődés és éjjeli buszozás

Szombat délelőtt az előzetes tervek alapján moziba mentem, és azt kell hogy mondjam, hogy nem csalódtam, tényleg elég gyér volt számomra a Shingeki no Kyojin második mozija, és nem elsősorban azért, mert semmi köze nem volt a manga/anime történetéhez, hanem mert az amerikai filmekre hajazott, amiket alapból halálra unok… Az első filmben még valamennyire használták a manga történetét, a második már egy teljesen önálló dolog lett (de nem ez volt vele a bajom elsősorban). Plusz a látvány-mindenek-felett elv is sokszor felbukkant, én pedig sztori-centrikus vagyok, azzal kapcsolatban pedig voltak megkérdőjelezhető események is.

A két oldal 1-1 titánját természetesen össze kellett ereszteni, hogy legyen valami látványosság is, ez már nekem eleve nem jött be. Modernebb dolgok is előkerültek, mint pl. bomba, vagy épp a (katonai) járművek, ami nem lett volna gond, ha a környezetet is ehhez igazítják, és nem az eredeti-környezetbe-random-tegyünk-valamit elv alapján alakítják ki. Párszor megfordult a fejemben, hogy most kimegyek, mer nem bírom azt a sztori szempontból unalmas és olykor következetlen valamit, ami tényleg az amcsi akciófilmeket idézte számomra. Egy-két szereplő között a kapcsolatfelvételi próbálkozástól szinte szó szerint rosszul voltam, annyira mű volt. Szerintem értelmesebb lett volna, ha adnak az egésznek egy tök más címet, és esetleg megemlítik, hogy a Shingeki no Kyojin ihlette a művüket. Ez volt az első alkalom, amikor arra gondoltam, hogy bizony ez a mozi nagyon nem érte meg az árát. Lehet az is gond volt, hogy az alap miatt voltak bizonyos elvárásaim, de egy teljesen más dolog lett belőle, amit a következetlenségek miatt elég nehezen szenvedtem végig. Viszont akinek a látvány a lényeg, annak lehet tetszeni fog… Nekem ez akkora csalódás volt, hogy jó darabig nem szeretném hallani ezt a címet, mert ha valaki megemlíti, akkor ez a csalódottság fog először eszembe jutni.

A mozi után levezetésnek átlógtam a 100-as boltba, főként fogasért, mert nőtt a mosandó ruháim száma, viszont fogast csak az érkezésem után vettem, tehát nem ártott egy kis bővítés (hogy könnyebben tudjak ruhát szárítani – a szekrénybe alapból nem férek el a ruhák, mert az nagyon kicsi). Innen megint a mozi irányába indultam, hogy beugorjak az AEON-ba, egyrészt hogy körbenézzek, másrészt hogy bevásároljak a másnap kezdődő többnapos útra. Először az emeleten jártam körbe, ahol nagyon vastag mellényes pizsamák voltak már a télre készülőknek, persze még horribilis összegekért. Pár hónap és olcsóbb lesz, csak ki kell várni.

Visszatérve az első szintre megvettem az egyik ismerősnek ígért macskás ajándékot, majd a cipőknél álltam le nézelődni, de hiába láttam pár jó őszi/téli cipőt, ami nekem tetszett, abból persze nem volt a méretemben… Most sem. Végül feladtam, és átmentem az élelmiszer-részlegre: a péksütikkel kezdve vettem jó néhány dolgot, ami kellhet az éjjeli buszozáshoz, illetve a reggeli érkezéshez. (Délben már csak találunk valami kaját.) Ezek után visszamentem a koliba, olvasgattam, animét néztem (le kellett vezetni a délelőtti szörnyűséget valami jóval), majd elmentem aludni.

Vasárnap későn keltem, ahogy hétvégén ez sűrűn elő szokott fordulni. És mit csinál késői kelés után az ember, ha este utazni készül? Hát nekiáll takarítani és mosni. 😀 Legalábbis nálam pont ekkor jelentkeztek a kényszeres takarítás tünetei, mosnivaló meg úgyis mindig van. (Tesztelhettem az új fogasokat.) Persze az evést is úgy időzítettem, hogy minél közelebb legyen az induláshoz, plusz elpakoltam a 2 napra, bár többnyire úgyis kosztümben leszek, de este már szeretnék normál ruhát venni. A repüléskor kézipoggyásznak használt kisebb utazótáskába pakoltam, aminek kereke is van, és állítva belefér a biciklim hátsó kosarába. (Mivel a Tsu vasútállomásig el kell jutnom valahogy, ez nagy előny. 😀 Mindenesetre sokkal egyszerűbb így, mint amikor Ianával Nagoyáig vonatoztunk, hogy felülhessünk a buszra.) Végül még kitöltöttem a papírt, amit majd le kell adnom a konferenciás részvételhez.

Sikerült időben elindulnom, ráadásul az állomás közelebbi bicikliparkolóját is megtaláltam (eddig mindig a másik oldalra mentem, de az messzebb is van és nem is fedett), óriási területen lehet leparkolni a bicikliket, de üres hely nem sok volt. (Talán mert gyakorlatilag már a tegnappal megkezdődött a hétvégével megtoldott Silver Week.) Némi keresés után azért találtam helyet, majd pedig odamentem a régebben útközben látott helyközi buszmegállóhoz, de ahogy telt az idő, egyre jobban elbizonytalanodtam, mert senki nem gyűlt körém (és biztosra vettem, hogy más is megy ezzel a busszal innen).

Kb. fél órát kellett várnom a busz érkezéséig (ami persze menetrend szerint jött), de nem állt meg annál a megállónál, ahol én álldogáltam. Akkor már erős volt a gyanúm, hogy így lesz, és ugrásra (vagyis inkább futásra/sprintre) készen vártam. Végül az állomás előtti buszmegállónál állt meg, ami nincs túl messze az addigi várakozási helyemtől, csak a lámpák miatt kérdéses volt, odaérek-e (szerencsére épp zöld volt). Mivel tényleg volt pár felszálló (6-7), és a bőröndöket sorszámozva pakolták be a csomagtartóba (azaz pakoltak rá számot), így odaértem még az utolsó bőrönd-leadó előtt. Felszállás előtt oda kellett adni a jegyemet az ajtó előtt álló ügyintéző-szerű embernek, aki leellenőrizte a nevet, majd a papírjából megmondta, hogy melyik az általam elfoglalható hely.

Amin kapásból meglepődtem, hogy 3 darab egy üléses oszlop volt a buszon, az otthon megszokott 2×2-es elosztás helyett, és az ülések között is jóval nagyobb volt a távolság, sőt még dupla lábtartó is akadt. Fő a kényelem! 🙂 Az ilyen éjjeli buszokon alap a takaró is, némelyiken papucs is jár, de ebben az esetben utóbbi nem volt, csak a meleg takaró. Kellett is, mert a kosztümöm nem túl vastag. Bár útközben végig zenét hallgattam, egyvalami mégis zavart (még így is). Akadt 2-3 ember, akik versenyt horkoltak az úton, méghozzá úgy, hogy zene mellett is hallottam őket. Néha fel is ébredtem rájuk. Pár helyen még megálltunk útközben Nagoyáig felvenni újabb embereket, majd onnantól kezdve nem volt megállás… Na jó, egy mosdószünet volt hajnali 4:55-kor, ami inkább a buszsofőr kávészünete volt, mert a buszon is volt használható wc.

Leea névjegye

Munkaidőben a középiskolás diákokat próbálom informatikából további ismeretek megszerzésére ösztönözni, míg a fennmaradó időben a Japán kultúra felé fordulva animéket nézek, mangát olvasok, esetleg (japán dalokból) karaoket szerkesztek.
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s