Natalie “utolsó vacsorája” Japánban

Valahogy sosem sikerül rendesen magamhoz térni reggel azokon a napokon, amikor „dolgozni” (na jó, tanulni, de ha úgy vesszük itt ez a munkám) kell menni. Pláne, ha csütörtök a hét első munkanapja… De azért visszagondolva elmondhatom, hogy betekintést kaptam a japán tanárok életébe, mivel a hosszú szünetekben (vagy adott hétvégéken) mindig rendeznek valamilyen oktatási konferenciát, amire a „szünetben” is lehet/kell (munkahely- és érdeklődésfüggő) menni (és ők mennek is). Nem irigylem őket!

Igyekeztem koncentrálni, hogy mindent magammal vigyek az egész napra, mert a koliba visszamenni nem lesz időm. Azaz Natalie nyulas-holdas desszertjét beraktam egy ajándéktáskába, majd elindultam a laborba. Mondanom sem kell, esett az eső (mikor máskor?), de szerencsére a biciklim kosara (mindkettő) fel van szerelve „kosárfedővel” (éljen a 100-as bolt!), tehát nyugodtan belerakhattam az ajándékot, anélkül hogy az elázásától tartanom kéne. Mellesleg van nyeregvédőm is esős időre, úgyhogy nyugodtan kinn hagyhatom a biciklit a labor előtt esőben, nem kell utána tisztogatnom. Mondhatnám úgy is, hogy ebből a szempontból (is) el vagyok kényeztetve.

10 óra után estem be a laborba, és legnagyobb meglepetésemre csak Yamamura-san volt ott, de akkor már kaptam az alkalmon, és jól átbeszéltük vele az oktatási konferenciás (magunk között csak „kougakkai”-nak becézve) élményeket. Mivel nem teljesen ugyanazokat az előadásokat néztük meg, megtárgyaltuk, kinek mi tetszett és miért… Megemlítette, hogy érdekelte volna az ARCS-modelles előadás, de mondtam neki, hogy jobban tette, hogy máshova ment, mert semmi újat nem tudott volna meg (legalábbis Susono-sensei óráihoz képest tuti nem).

Közben Yamamura-san rádöbbentett, hogy a következő oktatási konferencia, amire jelentkeztünk (egyre volt csak kötelező menni hivatalosan, mert a másikra “lehet jelentkezni egy év múlva”, de akkor én már nem leszek itt, úgyhogy meg akartam nézni mindkettőt, még ha némileg szoros is lesz így a költségvetésem) 2 hét múlva lesz, és még se szállásom, se buszom. Egyéb tömegközlekedési eszközben nem is gondolkodtam, mert megnyugtattak, hogy Toyamába menni nemcsak sok átszállás és hosszú idő, de irtó drága is, ezért már alapból buszt kerestem. Odafelé találtam is, de visszafelé már nem volt hely azokon a buszokon, amikre a hazajövős napon lehetett jegyet venni. Miután ezt hangosan is elpanaszkodtam, Yamamura-san mondta, hogy elvileg Okada-san kocsival megy, és nála még van hely, kéredzkedjek be oda. Persze az is benzinpénz-összedobós, de az volt az érzésem, hogy ez lesz a legolcsóbb és legkényelmesebb megoldás. 😀

Miután örültem, hogy egy problémát megoldottam, úgy döntöttem, hogy a másikat (a szállásfoglalást) elnapolom, mert már így is zsongott a fejem a sok kanjitól (amit a buszrendelős oldalakon kellett böngésznem). Lehet ez is hozzájárult ahhoz, hogy délutánra ismét bepöccent a fejem (délelőtt még nem volt baja). Emellett úgy tűnt, hogy ez csak olyan fél nap, mert Yamamura-san már 3-kor lelépett, így amikor Susono-sensei benézett a laborba a szokásos beszélgetős körre, már csak engem talált ott, ráadásul fejfájós (azaz korlátozottan kommunikatív) állapotban.

Ezek után sikerült még elaludnom, amiben a fejfájás komoly szerepet játszott, de szerencsére időben felébredtem ahhoz, hogy megkezdjem a délutáni ajándékbeszerző körutamat. Fél 5-kor le is léptem (soha ilyen korán nem-tájfunos napon), becélozva az AEON-t. Semmi ötletem nem volt, úgyhogy először körbenéztem, majd végül vettem egy japán stílusú bögrét és egy kulcstartót a desszert mellé. Jól kicentiztem, pont visszaértem 6-ra az egyetem bejáratához, ahova a találkát megbeszéltük, innen kerekeztünk el a Gusto étteremig (valahol a gyorsétterem és a rendes közötti kategória), ahol az az isteni forró csoki kapható, amit még Ianával együtt fedeztünk fel. Persze az is sokat nyom a latban, hogy 1 perc biciklivel az egyetemi főbejárattól. (Na jó, ha pirosat kapunk az útkereszteződésben, akkor 2. 🙂 )

Nem gondolkoztam sokat azon, mit fogok enni, mert már rég elhatároztam, hogy hamburger lesz a vacsim (a japán verziós), de mivel kiszúrtam egy új érdekességet az étlapon, kértem még mellé a sajtos hasábburgonyából. 🙂 Természetesen úgy válogattam a hamburgeres tálakat, hogy rák is legyen rajta, és a desszertet sem hagytam ki (pudingos-fagyis finomságot). Natalie pedig utolsó vacsoraként gratint és karaagét (azaz rántott(szerű) csirkefalatokat) fogyasztott, desszertet nem akart alapból enni, de rábeszéltem (ne kelljen már egyedül ennem). Plusz a drink bárt is alaposan igénybe vettük mindketten (én természetesen a forró csokira jártam rá).

Közben beszélgettük, és Natalie elmondta, hogy még nem fogta fel, hogy másnap végleg haza fog menni. Megkért, hogy egy csomagját majd adjam fel, mert reggel korán indul, majd odaadtam neki az ajándékot is – remélve, hogy még el fog férni a bőröndjében (azért a meghatódás megvolt részéről 😀 ). Végül pedig megígértem, hogy reggel kikísérem a kikötőig, bár féltem attól hogy fel bírok-e kelni, mert nem mostanában kellett hajnalban kelnem (azaz 7 előtt). Abban maradtunk, hogy elmegyek a kolijába és segítek neki cuccolni, mert bár busszal megy, de a megállóig is el kell jutni. (Az ő kolija közelebb van az egyetemi buszmegállóhoz.)

Miután mindent megbeszéltünk, elindultunk vissza (külön utakon), és én szinte egyből le is dőltem, mert a fejem még mindig fájt, és egyébként is korán kell(ene) kelnem. Bár előtte még logisztikai feladatot végeztem gondolatban: kitaláltam, hogyan tudom Nataliet is elkísérni és laborba is menni úgy, hogy ne kelljen feleslegesen cipelnem a laptopot, és külön kitérnem se visszafelé a gépért a koliba.

Leea névjegye

Munkaidőben a középiskolás diákokat próbálom informatikából további ismeretek megszerzésére ösztönözni, míg a fennmaradó időben a Japán kultúra felé fordulva animéket nézek, mangát olvasok, esetleg (japán dalokból) karaoket szerkesztek.
Kategória: Egyéb | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s