Újabb mozizós (és haldoklós) hétvége

A hétvégi összefoglaló ismét egyben lesz, mivel újabban a hétvége az, amikor nem sok érdekes dolog történik (persze ezen majd óhajtok változtatni, amint lesz pénzem utazni). Ráadásul a fejfájásnak köszönhetően még kevesebb alkalmam van arra, hogy érdekes(ebb) dolgokat csináljak. Gyakorlatilag amikor használható voltam, akkor az új géppel szenvedtem, azaz a még kimaradt programokat próbáltam meg telepíteni rá. Egy-kettővel sikerült vért izzadnom, mire működőképes lett… Néhány esetben a 64 bites verzió miatt kerülőutakat kellett keresnem (amit legtöbbször a neten sikerült is megtalálnom). Plusz olvasgattam is, amikor a fejem használható volt.

Gondolkodtam mit egyek (miután világossá vált számomra, hogy főzni nem fogok ebben az állapotban, és boltba sincs kedvem menni), főleg hogy ilyenkor annyira éhes sem vagyok, és csak valami lightosat szerettem volt. Volt még az édesség/”sósság” részlegemen egy nagy zacskó senbei, gondoltam az jó lesz. Úgyis rizsből készül, tehát lightosnak mondható, és olyan, mintha otthon sós tallért nasizgatnék (csak némileg keményebb és vastagabb), plusz elvileg laktatónak is kéne lennie, ha már egyszer rizs az alapanyaga. Ráadásul amit vettem az a sima, semmi extra ízesítés nincs benne (pedig van rengeteg fél verzió). Kettesével voltak csomagolva a nagy zacskóban, így kivettem 5-öt, hogy az csak elég lesz. Csakhogy ez is olyan dolog, mint a gesztenye… Nem lehet abbahagyni…

Senbei(ek) a kis zacskóban (Vigyázat, veszélyes! 🙂 )

Egy darab ízesítés nélküli senbei “csíkos” oldala

Miután elfogyott az 5 kicsi zacskó, mindig mentem a nagyhoz „csak még egyért”. A végén már alig maradt valami a nagy zacsiban, de a nagyobb probléma az volt, hogy azon kaptam magam, hogy túl sokat ettem belőle, és már a hasam is fáj tőle (illetve enyhe hányingerem is lett), mindez átmenet nélkül (legalábbis nem vettem észre, hogy egyre rosszabb lenne). Tehát a napi tanulság: a senbei veszélyes dolog, és már szinte függőséget okoz (amíg látja az ember, addig eszi). De azért máskor is fogok belőle nasizni, csak valami taktikát kéne kidolgozni a túlzott fogyasztás elkerülésére.

Miután estére duplán sikerült magam kiütni (a fejfájás mellé még egy kis gyomorrontást is szereztem), ezek után már csak a fekvés jöhetett szóba. Ráadásul másnap reggel korán kell kelnem, mert fél 10-től mozi, de 9-re kéne odaérni, mert Thuy azt írta, akkorra megy oda.

Sikerült felkelnem vasárnap időben, sőt még az állapotom is javult (legalábbis a gyomorrontást nem éreztem), így pont 9-re oda is értem a mozihoz. Mivel Thuy azt írta, hogy az előtérben vár, elindultam felfelé. Csakhogy még lent, az ajtó előtt tobzódtak az emberek, mert még nem volt kapunyitás. 😀 9-re volt kiírva, és már készültem rá, hogy tovább ott kell ácsorogni (a magyar viszonyok berögződtek), de pontban 9-kor megjelentek az ajtó-nyitók. 🙂 Persze Thuy még sehol, de ezen nem lepődtem meg, mert az órákról is késik olykor. 🙂 Felmentem az előtérbe várni, mert bár sütött a nap (igaz nekem ez is egy ok az épületbe visszavonulásra), a szél is nagyon erősen fújt, és lent fáztam egy kicsit (kihívás is volt a biciklizés… főleg a hídon).

9:15 körül jött Thuy is, és beálltunk a sorba a jegypénztárnál, mert rengetegen voltak. Egyrészt ugye hétvégéről van szó, plusz „gyerekidő” is van: rengeteg kisgyerek rohangált körülöttünk. Thuy kérdezte, hogy az Ansatsu Kyoushitsut megnéztem-e már, mert ő még nem. Mondtam, hogy én már “kivégeztem”, mert attól tartottam, hogy befejezik a vetítést. Aznap már csak este 10 körül játszották, de mivel Thuy dolgozik hétköznap, így mondta, hogy valószínűleg visszajön este megnézni azt is. Közben még nézegettük az ajánlókat egyrészt a sok képernyőn, ami körülöttünk volt, másrészt pedig ki is volt függesztve kb. 2 hónapra előre, mikor mik kerülnek vetítésre. (Thuy a Bosszúállók 2-n lepődött meg, mivel az náluk, Vietnamban már 1 hónapja ment.)

Közben kiszúrtunk még 2 néznivalót, az egyik a Bakemono no Ko, ami egy mangaadaptáció (bár nem ismerem a mangát, de az előzetes jól nézett ki), illetve a korábbi ajánlókból már kiszúrt Harmony, ami szintén mangaadaptáció lesz. Ezzel szerintem meg is lesz a 6 pontom a pontgyűjtő kártyán, és utána egy filmet ingyen nézhetek. 🙂 Bár nem vagyok oda a reklámokért, mindenesetre jó néha korábban bemenni pár perccel a vetítőterembe, főként az ajánlók miatt. A Kiseijuu előtt a Shingeki no Kyojin live actionjének trailerében futottam épp bele, aminek a premierje augusztus 1-jén lesz. Lehet megvan, mire fogom felhasználni az ingyenes jegy lehetőséget? 😀

Ami a Kiseijuut illeti, megint kellett egy kis idő ahhoz, hogy Migi hangját megszokjam, és a magánnyomozóból is újságírót csináltak, de ez nem csökkentette az élvezeti értékét. 🙂 Természetesen voltak rövidítések, hogy beleférjenek az időbe, de összességében szerintem egész jó lett a megfilmesítés (főleg a CG-s dolgokon lepődtem meg már az első résznél is – vagy csak rég jártam moziban 😀 ). Mivel ismét szépen csendben végigültük a stáblistát, az endingnél, mikor az ének elkezdődött megállapítottam, hogy az énekhang tisztára olyan, mint a Bump of Chicken énekeséé. Vicces volt, mikor jött a felirat a dalról, mert tényleg a Bump of Chiken szerzeménye volt. 😀

Mozi után Thuy visszament a kolijába, én pedig mentem az AEON-ba az előzetes tervek szerint. Ismét jól körbenéztem (egész jó nyári cipők vannak, csak ne lennének olyan drágák), de csak ennivalót vettem, illetve addig nézegettem az olcsó polcot (és a méreteit, mert előtte lemértem, mekkora helyem van az ablak alatt, ha elteszem onnan a kézipoggyászos bőröndöt… valahova…), amíg végül meg nem vettem. Ugyanis a barnából már csak egy maradt…

Visszafelé alig haladtam az óriási szél miatt, de legalább nem is fújt el nagyon, mert a polc biztosította a biciklimet. 🙂 Nem sokkal a visszaérésem után megint jött a brutál fejfájás, immáron a szokásos hasfájással kombinálva, így kénytelen voltam feküdni egy jó darabig. Némi alvás után jobb lett, így fel tudtam kelni, és felavattam az új gépemet is cikkírással. Utána még megírtam a házit hétfőre, ami az volt, hogy készítsünk interjút egy magyarországi tanárral, hogy milyen infós eszközöket használnak az iskolában, de már előtte eldöntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért saját magammal fogok interjút készíteni. 😛 Vicces lenne, ha nem tudnám, hogy milyen infós eszközök vannak a suliban… 🙂 Mire mindennel végeztem, már reggel lett, úgyhogy készülődhettem is. De legalább a fej- és hasfájásom elmúlt közben teljesen. 🙂